Az egyezséget a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény vezette be a magyar jogrendszerbe – a közhiedelemmel ellentétben az egyezség nem feleltethető meg az USA-beli vádalkuval, hiszen számtalan eltérés mutatkozik a két jogintézmény között.
Egyezséget kizárólag a vádemelést megelőző nyomozati szakban lehet kötni, egyezség megkötésére a tárgyalási szakban, tehát vádemelést követően nincs lehetőség.
Egyezség megkötését mind az ügyészség, mind a védő, mind pedig a terhelt kezdeményezheti.
Az egyezségi tárgyalások során a felek a bűnösség beismeréséről, valamint az egyezség tartalmi elemeiről egyezkedhetnek, azonban a bűncselekmény történeti tényállásáról, valamint annak anyagi jogi minősítéséről (azaz, hogy milyen bűncselekmény valósult meg) nem.
Jelenleg az egyezség jogintézménye rendkívül alulszabályozott, álláspontunk szerint több alkotmányossági aggály is felmerül a szabályozással kapcsolatban.
Látni kell, hogy amennyiben az egyezség megkötését nem az Ügyészség kezdeményezi, az Ügyészség minimális indokolás nélkül is dönthet úgy, hogy egyezséget a terhelttel nem kíván kötni.
A gyakorlatban a terheltnek (védő kötelező jelenléte mellett) jegyzőkönyvben foglaltan elő kell adnia minden olyan adatot, információt, amely adatok, információk az Ügyészséget olyan pozícióba hozhatják, amelyre tekintettel a kezdeményezést „pozitívan bírálja el”. Ezek az adatok, információk lehetnek a folyamatban lévő büntetőeljárásról teljes egészében függetlenek (pl. egy kábítószer-kereskedelem bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban az egyezség tárgya lehet egy fel nem derített emberölésben való segítségnyújtás).
Garanciaként jelenik meg, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt vallomás tartalmáról a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság sosem fog tudomást szerezni, ha az Ügyészség az egyezség megkötésében nem partner – hozzá kell tenni, hogy ebben az esetben a bíróságot arról sem szabad tájékoztatni, hogy egyezség megkötése iránti tárgyalások korábban egyáltalán folyamatban voltak a felek között.
Az Ügyészség – tapasztalataink alapján – akkor szokott élni az egyezség megkötése nyújtotta előnyökkel, ha az ügy sokvádlottas (hiszen egy vagy több terhelt beismerő vallomása az összes többi terhelt védekezését alapjaiban véve megdöntheti), továbbá akkor, ha a nyomozás holtpontra került, a nyomozás további előrehaladása érdekében olyan adatok, információk hiányoznak, amelyekkel csak a terhelt (gyanúsított) bír.
Tény és való, hogy az Ügyészség – szintén tapasztalataink alapján – az állam büntetőjogi igényét és a terhelt által tudott adatokat, információkat mérlegre helyezi, ugyanakkor a döntés során erőteljesebben érvényesülnek az előbbi bekezdésben írt szempontok szem előtt tartása.
Az Ügyészségtől nehéz bármiféle garanciát „kikényszeríteni” arra, hogy az átadott adatokért, információkért cserébe egyezséget kössön, ugyanakkor, ha a kezdeményezés eredménnyel zárul, a terheltre vonatkozó ügyészi indítvány irányulhat más, a terhelt számára kedvezőbb büntetési nemre (letöltendő szabadságvesztés büntetés helyett felfüggesztett szabadságvesztés), vagy sokkalta enyhébb, rövidebb időtartamú mértékre.
Végezetül az alábbiakról szükséges szólni:
Az egyezségnek tartalmaznia kell az egyezség tárgyát képező (1) bűncselekmény tényállásának leírását és Btk. szerinti minősítését, az egyezség tárgyát képező (2) bűncselekmény vonatkozásában a terhelt nyilatkozatát arról, hogy a bűnösségét beismeri, és ennek érdekében vallomást tesz, valamint (3) a büntetést vagy az önállóan alkalmazható intézkedést.
Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, az egyezség tartalmazza azt, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű, mértékű vagy tartamú büntetést vesz tudomásul.
A Szabó és Szalai Ügyvédi Iroda mindenképpen azt tanácsolja, hogy keresse Irodánkat bizalommal, amennyiben büntetőeljárásban egyezség megkötése iránti eljárást kíván sikerre vinni!
Az egyezségről bővebben lássa dr. Szabó Zsolt Tibor ügyvéd úr két tudományos művét: https://szaboesszalai.hu/publikaciok/egyezseg-elokeszito-ules-es-az-elokeszito-eljaras/