Egy már korábban közzétett anyagunkban külön és részletesen foglalkoztunk az egyezség jogintézményével, kitérve főként arra, hogy a Be. szabályozása igencsak kevés garanciát nyújt a gyanúsított és a védő számára, amikor kvázi vádalkut kívánnak kötni az ügyészséggel.
A Be. 2025. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítása a gyanúsítottat és a védőt sújtó felelősséget tovább nagyítja, a gyanúsítottat és a védőt még inkább kiszolgáltatottá teszi.
A Be. egyik garanciája az volt, hogy ha és amennyiben az egyezségi eljárás nem vezet eredményre, az egyezségi eljárást úgy kell tekinteni, mintha az meg sem történt volt, a gyanúsított és/vagy a védő (esetleg az ügyészség) kezdeményezését az egyezség megkötése iránt, valamint az így keletkezett iratokat bizonyítékként semmilyen szinten nem lehet felhasználni semmilyen eljárásban. Az ügyészség a majdani tárgyaló bírót arról sem tájékoztathatja, hogy egyáltalán a felek egymással megpróbáltak egyezséget kötni.
A szabályozás kiegészült ugyanakkor egy újabb bekezdéssel, ami így szól: az eredménytelen egyezségi eljáráshoz tapadó (ld. előbbi bekezdést) jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, ha az eljárás adatai, különösen a terhelt vallomása alapján az egyezség megkötését követően megállapítható, hogy a terhelt az egyezségben meghatározott bűncselekménytől eltérő bűncselekményt követett el.
Mit is jelent ez az új szabály a gyakorlatban egy fiktív példán keresztül?
A gyanúsítottat alapeseti kábítószer-kereskedelem bűntettének elkövetésével gyanúsítják. A terhelt minél alacsonyabb időtartamú szabadságvesztés büntetést szeretne elérni, ezért részletes beismerő vallomást tesz, terjedelmes adattal és információval segíti a nyomozást az egyezség megkötése érdekében.
A terhelttel a főügyészség egyezséget köt, az egyezség értelmében – figyelemmel a nyomatékos együttműködésre – ténylegesen nem kell fegyházba vonulnia a gyanúsítottnak.
Az egyezség megkötését követően, a nyomozás további szakaszában azonban a nyomozó hatóság kinyomozza az átadott adatok, információk alapján, azok nyomán, hogy a gyanúsított a kábítószer-kereskedelem bűntettét (különösen) jelentős mennyiségű kábítószerre követte el, ami már életfogytig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.
A 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntetési tétele tehát öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre emelkedik, miután az egyezséget a felek már megkötötték.
Álláspontunk szerint az új szabályozás a főügyészség számára a következő „megoldásokat” teszi lehetővé attól függően, hogy a terhelt szándéka a hatóság félrevezetése volt-e, avagy sem:
Ad1) Az ügyészségnek meg kell változtatnia a megkötött egyezségben rögzített történeti tényállást és az ahhoz rendelt büntető anyagi jogi minősítést, ha a terhelt úgymond jóhiszeműen járt el.
Kérdés az, hogy ebben az esetben a főügyészség az egyezségben kialkudott konkrét büntetést is megváltoztathatja-e a terhelt hátrányára?
A Be. 411/B. § a) és b) pontjai szerint NEM, hiszen az egyoldalú módosítást is csak akkor hajthatja végre a főügyészség, ha a módosítás nem teszi törvénytelenné az egyezségben kialkudott büntetést vagy intézkedést.
Ad2) Az ügyészségnek fel kell bontania az egyezséget azzal, hogy az egyezségi eljárásban beszerzett bizonyítékokat felhasználhatja a büntetőeljárásban, ha a terhelt nem volt őszinte vagy teljesen őszinte?
Ez a joghelyzet rendkívül visszás lenne, súlyos alkotmányossági aggályokat vetne fel, ugyanakkor egy ilyen jogértelmezés is kiolvasható az új szabályozásból.
Valójában a miniszteri indokolásról első olvasatra az mondható, hogy mindenképpen az Ad1) verzió szerinti scenario alkalmazását írja elő a jogalkotó, a Be. 411/B. § a) és b) pontjai pedig a kialkudott büntetés megváltoztatása, pontosabban meg nem változtatása tekintetében kötik az főügyészséget.
A miniszteri indokolás a következő:
„A Törvény a főszabály alól enged kivételt arra az esetre, ha az eljárás adatai, különösen a terhelt vallomása alapján az egyezség megkötését követően megállapítható, hogy a terhelt az egyezségben meghatározott bűncselekménytől eltérő bűncselekményt követett el. A korábban tett terhelti vallomás és az egyezségkötésre irányuló egyeztetésekkel összefüggésben keletkezett ügyiratok tehát akkor is felhasználhatóak lesznek, ha az egyezségkötést követően állapító meg, hogy a terhelti beismerés nem arra a bűncselekményre vonatkozott, mint amelyet a nyomozás során utóbb beszerzett bizonyítékok, illetve bizonyítási eszközök alátámasztanak. A módosító szabály alapja, hogy a terhelttel való együttműködés során sem lehet eltekinteni az anyagi igazság megállapításának igényétől, ezért a terhelt számára is csak arra az esetre indokolt külön eljárási garanciákat adni, ha az eljárási cselekményeken tanúsított hozzáállása az eljárás tárgyát képező bűncselekmény megállapításához szükséges való tények megismerését szolgálja. A módosítás célja, hogy a valótlan terhelti vallomástétel ne maradjon következmények nélkül, és az eljárás tisztaságát biztosító szankciórendszer fennmaradjon.”
Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a hivatkozott indokolás magában foglal még egy utolsó mondatot, azt kell kijelenteni, hogy véleményünk szerint az Ad2) verzió szerinti scenario elkülönül az alábbi magyarázatra figyelemmel az Ad1) verziótól, azaz, ha a terhelt nem mond igazat vagy nem mond teljesen igazat és a későbbi nyomozásban kiderül, hogy sokkal súlyosabb bűncselekményt követett el, az ügyészség az egyezséget felbonthatja, de az egyezségi eljárásban keletkezett bizonyítékokat, bizonyítási eszközöket felhasználhatja a terhelt hátrányára már egy fő szabály szerint folyó nyílt eljárásban.
Az indokolás utolsó mondata így szól (fentiek folytatásául): „E megoldás nem előzmény nélküli a büntetőeljárási jogban, hiszen a Be. 406. § (3) bekezdése is hasonló rendelkezést tartalmaz.”
A Be. 406. § (3) bekezdése szerint: „Az ügyészség nem köteles a kilátásba helyezett és a gyanúsított által elfogadott intézkedést megtenni, vagy határozatot meghozni, ha a gyanúsított a vállalt feltételeket nem teljesíti vagy valótlan vallomást tesz. Ebben az esetben a gyanúsítottnak az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel tett vallomása bizonyítási eszközként felhasználható”.
Határozott meggyőződésünk szerint az egyezség megkötéséről szóló alacsony számokat mutató statisztika mostantól még inkább csökkeni fog, a védő és a gyanúsított kiszolgáltatottsága erősödött.
Nem túlzással, immáron jóformán „életveszélyessé” váltak ez egyezség megkötése iránti eljárások.