A terhelt jogairól a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény szól, pontosabban ez a törvény tartalmazza a terhelt büntetőeljárásban gyakorolható jogait.
Ezeknek a jogoknak a többségével a terheltek – laikusokként – nincsenek tisztában, holott adott büntetőeljárás kimenetele már a nyomozati szakban eldőlhet nem kedvező irányba, ha ezeknek a jogoknak a gyakorlásával nem élnek.
A gyanúsítottnak az idézésben foglalt időpontban és helyen meg kell jelennie (belföldi körözés elrendelése, illetve elfogatóparancs kibocsátása elkerülésének érdekében), ugyanakkor a gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza – a gyanúsítottnak tehát sosem kell kihallgatáson védő nélkül megjelennie, jelen lennie.
A gyanúsított akár azt is indítványozhatja, hogy a nyomozó hatóság a kihallgatást napolja el, tekintettel a meghatalmazott védő egyéb elfoglaltságára (azaz a meg nem jelenésére) való hivatkozással.
A gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy megtagadja a vallomást, de joga van ahhoz is, hogy a későbbiekben bármikor vallomást tegyen (annak ellenére, hogy korábban a vallomástételt megtagadta), akár írásban is.
A gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy adott kérdésre megtagadja a válaszadást, azaz joga van ahhoz, hogy a hatóság által hozzá intézett kérdésekből szelektáljon.
A gyanúsított saját magát, illetve hozzátartozóját nem köteles bűncselekmény elkövetésével vádolni, nem köteles magára, vagy hozzátartozójára terhelő bizonyíték szolgáltatására.
A gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy a vele közölt gyanúsítással szemben – akár indokolással ellátottan, akár indokolás nélkül – panaszt terjesszen elő.
A gyanúsított bármilyen bizonyítási indítványt előterjeszthet annak érdekében, hogy vele szemben a büntetőeljárást megszüntessék (a gyanúsított nem köteles ártatlanságának bizonyítására, a bizonyítási tehet a hatóságokon van – bár megjegyzendő, hazánkban ezt a büntetőeljárási alapelvet a hatóságok sokszor másképpen értelmezik, ezért célszerű alaposan és hatékonyan védekeznie a terheltnek).
A gyanúsítottnak az eljárás bármely szakában joga van ahhoz, hogy védőjével ellenőrzés és felügyelet nélkül kapcsolatot tartson, bármilyen formában.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága számtalan döntésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy meddig terjed a terhelt védekezéshez való joga. Összefoglalóan, a védekezés szabadságát igen tágan kell értelmezni, a terhelt jóformán minden legális eszközt igénybe vehet, egyedül mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, illetve kegyeleti jogot nem sérthet.
Az új büntetőeljárási törvény alapvető koncepciója az volt, hogy a terhelt mindenekelőtt szabadlábon védekezhessen (letartóztatást csak a legvégsőbb esetben rendeljenek el) – annak ellenére, hogy a jogalkalmazók ezt az elvet, koncepciót az elmúlt években szem elől tévesztették, Irodánk arra törekszik, hogy Ügyfeleink védekezéshez való joga valóban a legszélesebb legyen.
Irodánk azt az elvet vallja, hogy már a nyomozati szakban fel kell építeni a védekezést, bizonyítási indítványokkal folyamatosan el kell érni, hogy a büntetőeljárást már a nyomozati szakban megszüntessék (bizonyítottság hiányában vagy azért, mert a cselekmény nem bűncselekmény), elkerülve a vádemelést, vagy a már közölt büntető anyagi jogi minősítést a terhelt javára megváltoztassák (pl. rablás helyett lopássá, kábítószer-kereskedelem helyett kábítószer birtoklássá stb.).
A Szabó és Szalai Ügyvédi Iroda mindenképpen azt tanácsolja, hogy büntetőeljárásban ne egyedül próbálja meg a nevét tisztára mosni, mindenképpen hatalmazzon meg védőt erre a feladatra.